december 27

Letöltés címke

Kihalástól a szingularitásig

Az emberiség technikai fejlődése töretlen, sőt, egyre gyorsul – mégis úgy tűnik, hiába a pozitív irány, mindez több kérdést, környezeti problémát és erkölcsi dilemmát vet fel, mint amennyit orvosol. Az amerikai Kongresszusi Könyvtárban tartott szimpózium szeptember 12-én öt lehetséges irányt vázolt fel az emberiség egyre gyorsabban közelgő jövőjét illetően.

njito

“Minden, amit ma mondok, valószínűleg téves.” – fogalmazta meg az eseményen David Biello, neves tudományos újságíró. Mégis beszélni kell a lehetőségekről, hogy meg lehessen akadályozni azt, ami negatív, és előmozdítani azt, ami pedig jó ezekben a látomásokban. Milyen jövőképeket láttak a konferencián részt vevők?

1. Klímakatasztrófa

APTOPIX Russia Fires
Közhely, de igaz, hogy a növekvő szén-dioxid szintek már most nagy fenyegetést jelentenek a Föld klímájára. Ha az ember nem talál ki valamit, amivel drámaian le tudja csökkenteni a levegőbe és tengerekbe bocsátott szén mennyiségét, akkor a bolygó hőmérséklete magasabbá válik, az extrém időjárási és éghajlati jelenségek száma és ereje szintén nő, és egy idő után mindez olyan szélsőségessé válik, hogy tömeges fajkihalás, és emberi közösségek pusztulása is bekövetkezik Ken Caldeira, a Carnegie Intézet atmoszférakutatója szerint.

A kérdés, hogy tud-e az ember egészséges, stabil kapcsolatot kiépíteni a bioszférával?

“Nem” – vázolja egyszerű válaszát Ken Caldeira, egy olyan választ, amit, valljuk be, valahol mind éreztünk, de nem akartunk egy ezzel foglalkozó tudós szájából hallani.

Az ok az ember fejlődésében keresendő. Vadász-gyűjtögető társadalomként alakult mai formájára az ember, amely egy olyan közösség volt, ami érzékeny a család, a közeli barátok és az egyes egyén szükségletekre, annak változásaira. De most egy a természet helyett a technológia által uralt világban élünk, ahol a problémák nem a családot és a baráti kört (=”klán”) érintik – hanem szó szerint a VILÁGON MINDENKIT, egyesével is. Ha a klímával nem kezdünk valamit, akkor elképzelhetetlen és beláthatatlan társadalmi változásokkal kell farkasszemet néznünk, amelyek a felismerhetetlenségig megváltoztathatják az emberi civilizációt…

2. Bionikus világ

arms

A biológia fénykorát éli manapság: az emberi genom szekvenálása, az életmentő tudományos áttörések, művégtagok, műszervek korát éljük, melyek egyre fejlettebbek – olyannyira, hogy a jelen fejlődési tempó mellett drámaian megnövelhetik az emberi élethosszát és minőségét. Az igazán forró téma manapság az emberi szervezet mesterséges feljavítása, augmentálása, beteg vagy gyenge szervek és végtagok mesterségesre cserélése, stb. Viszont persze amint ezek a technikák demokratizálódnak, vissza is fognak élni ezzel.

Seth Shostak csillagász, jövőkutató szerint a legnagyobb ezzel kapcsolatos veszély, amivel szembe kell nézni, az ún. biohacking. Ebbe a kategóriába sok minden belefér: egy amúgy ártalmatlan baktérium vagy vírus génjeinek módosítása, hogy halálos fegyverként lehessen használni, információt szerezni emberekről beépített implantátumok segítségével, vagy pont hamis emlékek elhelyezése az agyukban…

brainchip

Jacob Haqq-Misra, egy klímakutató felvetette ilyesmi megelőzésére egy etikai implantátum beültetésének lehetőségét, de sietett leszögezni: ez az eszköz nem arra való volna, hogy az emberek véleményét befolyásolja, megmondja, mi etikus és mi nem, hanem a véleménnyel kapcsolatos szorongások csökkentésével hozzájárulna ahhoz, hogy a problémákkal kapcsolatban az emberek kertelés nélkül tudjanak beszélni és így dönteni.

Hát… nem győzött meg.

3. Mesterséges intelligencia

human-and-robots-future-vision

A tudós társadalom vérre menően megoszlik a mesterséges intelligencia kérdésében: egyesek váltig állítják, hogy az ember (inkább előbb, mint utóbb) elő fogja állítani az intelligens, gondolkodó gépet – sokak szerint a faj utolsó találmányát, onnantól ugyanis

maga a mesterséges intelligencia végzi majd az agymunkát, úgyis jobban fog menni neki, mint az embernek (ezt becézik Ray Kurzweil nyomán technológiai szingularitásnak: amikor a technológia önfenntartóvá válik, önmagát fejleszti).

A sci-fi író Kim Stanley Robinson (akinek magyarul is jelent meg regénye, aVörös Mars, az Árral szemben és A rizs és a só évei) nem ért egyet ezzel. “Ha van olyan dolog, amit soha nem fogunk megérteni, akkor az az emberi agy” – véli Robinson. Vizsgálhatjuk az agyat évtizedeken át – nézhetjük elektromos tevékenységét, vérnyomását, de ettől még soha nem fogjuk megérteni szerinte azt, ami belül történik: magát a gondolkodást. A tudat megértése nélkül Robinson szerint nem lehetséges új tudatot alkotni.

Shostak más véleményen van. Rámutat: ahhoz, hogy repülőgépet építsenek, az embereknek nem volt szüksége a madarak repülésének pontos fizikai megértésére. Emellett, ha van egy olyan géped, ami egyáltalán tud gondolkodni, azt már megkérheted, hogy tervezze meg a következő gépet (ez történik Brandon Hackett Isten gépei című regényében is).

Ezek az intelligens gépek Ray Kurzweil szerint egyből beléptetik a világot a szingularitásba: a gépek gondolkozása egyre gyorsabb lesz, míg az embert teljesen túl nem gyorsulják, és ők kezdik el az újabb és újabb találmányokat, fejlesztéseket produkálni. Kurzweil ezt 2045 körülre teszi a jelen fejlődési tendenciákat extrapolálva. Robinson és a szkeptikusok megmosolyogják.

Mi meg meglátjuk, levált-e minket a mesterséges élet!

0017_silcrod

4. Űrutazó faj

me088c

1969-ben az emberiség eljutott a Holdra. Valószínűleg egy-két évtized múlva pedig eljut a Marsra, és talán – NAGYON talán – a gondolkodó ember képes lesz eljutni a galaxis több pontjára is.

A konferencián ebből annyit vitattak meg részletesen, hogy az emberiség feje fölött lebegő damoklészi kard élét veszi-e az, ha a Naprendszert sikerül kolonizálni (aszteroidákat, holdakat – nagyjából úgy, mint a viharos sikerű Leviatán ébredésében). Megvédi-e az emberiséget az (ön)pusztítástól, ha több gyarmata lesz a Naprendszerben?

“A világűr felfedezésének egyik célja az kell legyen, hogy néhányunkat elvigyünk máshova a bolygóról, hogy legyen honnan újrakezdeni, ha valami súlyos történne a Földdel” – mondta el Steven Dick csillagász, asztrobiológus. Például ha egy nagy méretű aszteroida találná el a Földet, az emberiség jelen formájában megszűnne létezni.

Viszont bár a technológiánk már nagyjából 50 éve megvan az űrutazáshoz, az emberek nem tudnak meglenni a Föld-szerű környezet nélkül. Kim Stanley Robinson szerint a Föld elhagyása nem tenné biztossá az ember helyét a világban (legalábbis nem az elején), de az embereknek megmutatná, hogy mennyire törékeny és védeni való az a kis kék pötty – ahol a történelem összes embere élt és meghalt, a Föld.

5. A Földön nem alien

Untitled-2

Legyünk őszinték: ha hirtelen szembetalálkoznánk egy várossal egy másik bolygó felszínén, az alaposan felrúgná világnézetünket. Ugyanis az azt jelentené, hogy nem vagyunk egyedülállók, hanem másokkal osztozunk ezen az egyébként nem kicsi univerzumon.

Most először a Kepler misszió (mely több száz exobolygót talált) eredményein keresztül más bolygókon nézelődünk élet után kutatva. Szükségszerűen a miénkhez hasonló élet után – más típusút nem igazán tudunk elképzelni sem, nem hogy felismerni, ha látjuk. Emellett még mindig működik a SETI: olyan jeleket igyekeznek befogni a kozmoszból (rádió, fény, stb.), amelyek más, technológiailag fejlett társadalmakra utalnak.

A szkeptikusok azzal érvelnek, hogy ha van élet máshol az univerzumban, akkor azt már biztosan felfedeztük volna – vagy ha ők a fejlettebbek, akkor ők minket. De persze csomó indok magyarázhatná a nem-létüket: például lehet, hogy a civilizációk a fejlődés útján kipusztították magukat (jaj, de magunkból indulunk ki). Vagy csak egyszerűn fejlettebbek nálunk, és nagyon nem akarják, hogy lássuk őket?

Akármi is az igazság, ha egyszer belebotlunk földön kívüli életbe, annak olyan brutális mértékű hatása lesz az emberi társadalomra és civilizációra, hogy egyes kormányok konkrétan válságterveket is dolgoznak ki a kialakuló helyzet kezelésére.

forrás: Galaktika.hu

Advertisements