január 31

Letöltés címke

önreprodukáló gépek a föld jövője?

Ha az önreprodukáló gépek a következő lépés az emberi evolúcióban, kezdjünk el aggódni?

Amikor René Descartes dolgozni ment, mint a fiatal Krisztina svéd királynő tanára, félelmetes diákja állítólag megkérdezte tőle, hogy mit tud mondani az emberi testről? Descartes azt válaszolta, hogy úgy lehet rá tekinteni, mint egy gépre, minélfogva a királynő a falon lévő órára mutatott, és utasította, hogy “gondoskodjon róla, hogy utódokat állítsanak elő”. A 17. században ez egy vicc volt, de manapság sok számítógép tudós gondolja úgy, hogy az önreprodukáló, fejlődő gépek kora hamarosan ránk köszönthet.

Ez egy olyan elképzelés, ami a sci-fi irodalomban már jó ideje jelen van. Stanislaw Lem 1964-es A legyőzhetetlen című regényében elmond egy történetet egy távoli bolygón leszálló űrhajóról, ahol megtalálnak egy mechanikus életformát, egy több millió éves gépi evolúció termékét. Az ötlet aztán évtizedekkel később újra felszínre került a Mátrix trilógia filmjeiben, valamint a szoftver laboratóriumokban.

Sőt, az önreprodukáló gépeknek még távolabbi, és árnyaltabb a múltja. 1802-ben közvetve már utaltak rá, amikor William Paley az első teológiai érveket fogalmazta meg olyan gépekről, melyek más gépeket állítanak elő.

mestersegesgepek

Natural Theology című könyvében Paley felvetette a híres “óramester analógiát”. Azzal érvelt, hogyha valami olyan összetett, mint egy óra, akkor léteznie kell egy órakészítőnek is. Mivel a világegytem minden élőlénye jóval bonyolultabb, mint egy óra, lennie kell egy Istennek – egy Isteni óramesternek. Érdekes módon Paley elismerte, hogy az érve vitatható lenne, ha az óra önmagát készítené el. Ez a részlet viszont feledésbe merült a Darwin által kiadott A fajok eredete című könyvet követő kulturális háborúkban.

Az önreprodukáló gépek már évtizedek óta léteznek, legalábbis elméletben. 1949-benNeumann János matematikus megmutatta, hogyan tudja egy gép lemásolni önmagát. Ő ezt “univerzális konstruktornak” nevezte, mert a gép egyszerre volt aktív összetevője a konstrukciónak, és célja a másolási folyamatnak.

Ez azt jelenti, hogy a másolás közege, ugyanabban az időben, a másolásra vonatkozó utasítások tárolóközege is. Neumann nagy ötlete lehetővé tett egy nyílt végű összetettséget, így hibákat is a másolásban – más szóval, ez megnyitotta az utat az evolúció törvényeinek megfelelő nem biológiai rendszerek önreprodukálása felé. Az ő zseniális rálátása megelőzte a DNS kettős spiráljának  Crick és Watson általi felfedezését. Majd folytatta olyan matematikai egységek kifejlesztésével, melyek szaporodtak, és idővel fejlődtek, amit “sejtautomatáknak” nevezett el.

Bár Neumann modellje kezdetben csak matematikai térben működött, egyértelműen demonstrálta, hogy az evolúció a mechanikus evolúciót is befolyásolhatja. Azóta a mérnökök vették ezt az elvet, és készítettek konkrét fizikai alkalmazásokat, mint például a RepCap gépek – 3D-s nyomtatók, melyek képesek a legtöbb saját alkatrészük kinyomtatására.

A következő logikus lépés az lenne, hogy alkalmazzák ezeket az elveket a robotok reprodukciójában. Például ha lenne egy robot gyárunk a robotok három osztályával: egy bányász és nyersanyag szállító, egy a nyersanyagok kész robotokká történő összeállításához, és egy a folyamatok és termékek tervezésére. Az utolsó osztály, az autonóm robot gyár “agyai”mesterséges intelligencia rendszerek lennének. De vajon ezek a robotok is “fejlődnének”?

A viktoriánus regényíró Samuel Butler is így gondolta. Ő kortársa volt Charles Darwinnak, aki húsz évet töltött életében a darwinizmus alapjainak támadásával. Butler önmagában nem volt annyira ellene az evolóció ötletének. Összetűzése Darwinnal az intelligencia szerepe körül forgott. Butler számára az evolúció intelligenciája és az intelligencia evolúciója közös elveket mutatott, mely az élet oka és eredménye volt egyazon időben. Ennek alapján arra a következtetésre jutott: “ez az intelligens gépek faja volt, és nem az emberi faj, ami a következő lépés az evolúcióban”.

Regényében, az Erewhon (a “nowhere” anagrammája) leír egy utópisztikus társadalmat, amely úgy döntött, hogy száműzi a gépeket. Úgy vélték, hogy veszélyes lehet, egy elképzelés, ami befolyásolta a fikciós és a nem fikciós gondolkodást egészen napjainkig. Tyler Cowenközgazdász nemrég megjelent Average is Over című könyvében arra figyelmeztet, hogy a gondolkodó gépek át fogják venni a munkánkat.

Biztonsági szabályozás akadályozza, bár nem kizárt egy teljesen önálló robotgyár, amely reprodukálja önmagát. De egy ilyen gyár létrehozása egy távoli bolygón egy másik történet. A Mars gyarmatosítása hasznot húzhat az önreprodukáló robotokból, felkészítve a bolygót az emberi tartózkodásra. George Dyson fizikus és látnok javasolta az önreprodukáló robotok alkalmazását a vízjég kivágásában és szállításában az Enceladusról (a Szaturnusz fagyott holdja) a Marsra, amit fel lehet használni a vörös bolygó terraformálásában.

Egyes biológusok úgy vélik, hogy a földi élet a Marson kezdődött, bioszféránk magjait meteorok szállították ide, melyek milliárd évekkel ezelőtt robbantak ki a Mars felszínéről. Ha ez igaz, akkor mindez az apokaliptikus arányok iróniája lenne, ha a jövőbeni intelligens gépek a Marsról fellázadnának a teremtőik ellen, megtámadnák a Földet, hogy gyarmatosítsák, és megszabaduljanak a jelenlegi lakosaitól. Ellentétben H.G. Wells kitalált megszállóival, ezek a marslakó robotok érzéketlenek lennének a biológiai kórokozókra. (De a számítógépes vírusokra talán nem.)

Végső soron a kérdés, hogy az önreprodukáló robotok fognak fejlődni vagy sem attól függ, hogy képesek-e a mesterséges intelligencia rendszerek önálló javítására. Csak ezután lehet a robotgyár “agyának” fejlődő robotokat építeni az emberi tervezők szükségessége nélkül.

mestersegesgepek2

Ez már most is történik. A gépi tanulás már évek óta tart. Új algoritmusok az adatok elemzéséhez, együtt a növekvő számítógép teljesítménnyel és összekapcsoltsággal azt jelenti, hogy az intelligens számítógépek képesek lesznek megérteni nagy mennyiségű háttérinformációt. Nem csak arra lesznek képesek majd, hogy megértsék, miről szól egy információ, hanem hogy miképp kapcsolódnak egyéb informácókhoz. Az összefüggések, és a “nagyobb kép” megértésének képessége potenciálisan lehetővé teszik, hogy saját maguk határozzák meg céljaikat. Már vannak olyan autonóm robot rendszerek, melyek megteszik ezt, a katonai drónok egy példa erre. Saját maguk javítása lehet a következő lépés.

Talán az emberi evolúció feltárásával és tanulásával az intelligens gépek arra a következtetésre fognak jutni, hogy a szex a legjobb mód a számukra, hogy fejlődjenek. Ahelyett, hogy önreprodukálódnának, mint az amőbák, dönthetnek úgy, hogy szimulálják az ivaros szaporodást kettő, sőt talán számtalan nemmel.

A szex megvédené őket a számítógépes vírusoktól (mint ahogy a biológiai szex fejlődhetett, hogy megvédje a szervezeteket a parazita támadástól), erősebbé téve őket, és felgyorsítva evolúciójukat. A szoftver mérnökök már használják az úgynevezett “genetikus algoritmusokat”, amelyek utánozzák az evolúciót.

A Nanotechnológusok, mint Eric Drexler látják az intelligens gépek jövőjét a molekulák szintjén: apró robotok, melyek fejlődnek és – mint Lem regényében – összeállnak, hogy egy intelligens szuperorganizmust alkossanak. Lehet, hogy a jövőben a mesterséges intelligencia szilícium-, és szén-alapú is lesz: digitális agyak irányítanak komplex molekuláris struktúrákat, hogy nanométeres léptékben párosodjanak és szaporodjanak. Talán a jövő kiborgjai maguk után vonják az ember részvételét a robotok ivaros szaporodásában, és egy új, hibrid faj létrehozásában.

Ha ez a jövő, akkor lehet, hogy újra el kell olvasnunk Paley Natural Theology című művét, és figyelembe kellene vennünk. Nem úgy, ahogy a kreacionisták teszik, hanem mint egy nyitott társadalom tagjai, hogy szembenézhessünk a technológia lehetséges hatásaival.

Ellentétben a természetes evolúcióval, ahol a magas szintű tudatosság és intelligencia később fejlődött ki, mint az emlősök agyi tevékenységének mellékterméke, a robot evolúcióban az intelligencia lesz az irányító erő. Butlernek igaza lesz. Az agy kerül a test elé. A robot evolúció a kiválóság intelligens tervezése lesz. A kérdés nem az, hogy megtörténhet-e vagy sem, hanem az, hogy akarjuk-e, hogy megtörténjen.

 

forrás: ujvilagtudat

Advertisements