március 06

Letöltés címke

A változás szele – Eve krónika

Image

A változás szele

Shan eltaposta a csikket az állomás padlóján, fittyet hányva a Kapitány útmutatásaira az állomás rendjével kapcsolatban. A vén szaros túl puha volt miután éveket húzott le Federáció Haditengerészeténél a kapszulába hugyozó, papírtologató haverjaival, puha volt mint a háj ami a hasáról lógott le. Azonkívül mostanában ahogy a dolgok állnak a fényes tekintetű, nagyhatalmú parancsnokuknak más baja is volt, mint az állomás padlóján levő foltok.

Miközben bemászott a kapszulába és bekötötte magát, Shan elmerengett az ügyek jelenlegi állásán. Mióta csak a Szövetség megszületett, mikor az addig független és jelentéktelen kis cégek egyesültek és átalakultak abba masszív és brutális szörnyetegbe ami ma a Szövetség, semmi sem volt a régi a Curse-ban. Természetesen először a Salvation kezdett el köpködni – az ember nem tudta elfingani magát a Curse-ban hogy a Salvation ne ugrott volna fegyverbe miatta – de egy hónap alatt világossá vált hogy ezt az új koalíciót komolyan kell venni. A Kartel hajók századait küldte a Szövetség csatahajóival szembe és vesztette el őket, miközben  a féltve őrzött drága aszteroida mezők lassan kicsúsztak a fennhatóságából

Ma már minden állomás, ami nem bújt el mint egy kis szürke egér egy óriási hold árnyékába, a CA tulajdona. Kutatóbázisok, gyárak, lőszerraktárak mind behódoltak az óriásnak. A Salvation megtett mindent, amire lehetősége volt a megmaradt ásványainak birtokában – amit a Kartel ninja bányászai szereztek neki – de sok megmaradt hajó és állomás ma is a pusztulás és széthullás szomorú állapotában van.

Megszólaltak a dokk hangszórói visszhangot verve fém falakon.

„Raider különítmény, engedély a kidokkolásra” hangzott az ismerős, üres hang.

Ahogy a fedélzeti diagnosztika lefuttatta az indulás előtti ellenőrzést, Shan körbe forgatta a kamera drónt az agyarra hasonlító interceptora körül és gyorsan szemrevételezte a hajótestet. Minden rendben, legalábbis úgy látszik. Készen egy új őrjáratra.

A dokk zsilipajtók egy szisszenéssel kinyíltak, lehetővé téve hogy az izzó nap tompítatlan sugarai lemossák a dokk falát. Porszemek táncoltak a fényoszlopban ahogy Shan Arvonak – Angel Raider – kisiklott a dokk bölcsőjéből a lélegzetelállító űrbe.

• • •

Pontosan százharmincnyolc perc telt el lélekölő unalomban, mikor az első ellenség megjelent a rendszer kommunikációs csatornáin. A pórusok megnyílása, a pulzus szinte észrevehetetlen gyorsulása egy kis viszketés a nyakon – Shan érezte, amint a harci ösztönök elöntik a szervezetét. Ahogy ez a szokása volt egy meditációs technikát használva – amit a szekrénye mélyén elrejtett, agyonolvasott Adakul szövegből szerzett – a fiatal Raider megnyugtatta magát.

„Nyeregbe fiúk.” Hallatszott a Kapitány hangja az intercomból  „Kaptunk két Black Omegát”

Shan nyugodt maradt, habár egy kis izgalom, mint egy elektromos szikra átfutott rajta. A Black Omega-t már minden Arch Angel tag jól ismerte Curse-ben és a környező területeken. Nemrégen két rendszerrel arrébb kolonizálták az aszteroida öveket, és történetek köröztek arról, hogy biztonsági erőik hogyan fésülték át a területet és tizedelték meg mindazt, amit a Kartel képes volt ellenük küldeni, miközben alig voltak veszteségeik.

És most itt vannak.

„Vonal formáció kollégák” A Kapitány hangja határozott volt, de Shan amikor ráirányította a kamera drónját A Légiós masszív hajótestére ahogy lassan a bolygó irányába fordul, úgy tűnt neki mintha az izgalom halvány remegését látta volna, lehet hogy csak hajtómű vibrálása volt, egy láthatatlan előérzett ami átszivárgott az éjszakán és várt a tudatosulásra.

A gyors fregattját bemanőverezte két másik közé és várta központ parancsát.

Húsz de lehet hogy harminc másodperc is eltelt mielőtt a újra megszólalt a Kapitány hangja az intercomból.

„OK. Van két felügyelet nélküli övünk a II. és a VII. bolygónál. Egyik járőrözés alatt levő övből sem jelentettek semmit, tehát szétnézünk. Zéta osztag úton a VII. bolygó felé. Csoportugrásra igazodni, uraim. II. Bolygó 1. Öv.”

Ahogy a téridő forgott körülötte a spirális csatorna falán, Shan megígérte magának, hogyha egyszer Légiós lesz, akkor tartózkodni fog ezektől az ocsmány csoportos megszólításoktól, mint az „Uraim, Kollégák, Fiúk”. Olyan amatőr. Annyira nem illik ahhoz fegyelmezettséghez, ami az Angel Kartelt jellemzi, vagy inkább jellemezte mielőtt a Szövetség belépett volna a Curse-ba.

Ez a gondolat fellángolt a fejében és elnyomta feje zugaiban meghúzódó nyugtalanító gondolatokat. Ezek a paraziták, akik úgy elterjedtek a területükön mint a rák, megfizetnek a tetteikért. Átkokat motyogva, Shan kilépett a warpból.

• • •

Ahogy a warp hajtómű leállt és a kapszulát kitöltő folyadék kiegyenlítette a lassulás hatásait, a testét körbeölelő folyadék kellemes áramlása keveredett a hajó finom vibrálásával, Shan meglátta csipkézett aszteroida övet. Másodpercekkel később a szkennerje érzékelte az ellenségeket.

Ketten voltak. Mindkettő Apocalypse osztályú csatahajó, nyolcvan kilométer távolságban és húsz kilométerre egymástól. Túl messze a célbefogáshoz. A három Raider egyszerre kezdett elkerülő manővert, és várták a Kapitány parancsát.

A másodpercek súlyosan teltek miközben a kis hajók oda-vissza ingáztak és a Kapitány valamint a kísérője próbálták befogni  a behatolókat. Hirtelen egy rekedt hang sistergett elő az intercomból

„A fenébe! Befogtak. Mi lehet a típusa a….”

A szavak hirtelen megszakadtak, ahogy felvillant egy csavart fényoszlop a egyik Apocalypse és a Kapitány hajója között. Egy nagy átlátszó gömb fénylett fel a hajó körül egy kis időre, míg elnyelte az ellenség sugarát.   Tökéletes ritmusban jelent meg a lézer tűz a második csatahajóból, újra megfürdetve a Legiós hajójának pajzsát. Néhány másodperc alatt halálos lézertűz sorozat alakult ki, ami a Kapitány hajójára összpontosult.

„Gyerünk, gyerünk, teljes támadás!” Ordított a kövér ember a nagy hajóból, a nyugalmát teljesen felemésztette az ellenség intenzív támadása. Az átkait most már erre az alkalmatlan Légiósra zúdítva, Shan bekapcsolta az utánégetőit és félve előre lendült a távoli hajók felé, akik ezeket a borzalmasan szép sugarakat lőtték.

Ötven km, majd negyven. Egy robbanás hallatszott mögötte ahogy az egyik Raider társát tökéletesen kettészelte egy keresztező sugár, tüzes fémesőt szórva a sötétségbe. Harminc km, „nincs már idő a visszafordulásra Shan. Tedd a dolgod. Bízz a Kartelben”

Huszonöt kilométerre mikor már a csatahajók lassan kezdtek formát önteni előtte,meghallotta  a hangot, ami minden pilótát félelemmel tölt el – tritt-tritt-tritt-tritt –  a szenzorai  figyelmeztették, hogy a hajók célzórendszerei befogták. Mintha az ágyúcsőbe néznék gondolta Shan, miközben egy távoli robbanás jelezte a következő bajtársának végzetét.

Ahogy Shan Arvonak Angel Raider lőtávolba ért és látta, ahogy a Hovitzer lövedékek ártalmatlanul pattannak le a célba vett hajóról, látta hogy az Apocalypse imponáló teste – mint egy óriási aranyba foglalt kígyó – szembe fordul vele másodpercekkel azelőtt hogy a fény körbefolyta a hajóját és átváltoztatta a pokoltűz aranylabdájává, két dolog vált hirtelen világossá a koponyájában.

Ő és nem az ellenségei fognak ma meghalni. És a Curse vidék többé már nem az, mint ami régen volt.

Fordította: FireWarrior

Eredeti Eve Chronicle: Tides of Change

Reklámok