április 01

Letöltés címke

Egy hónap a borzbarlangban

Ennél általános iskolásabb címet keresve se lehetne találni, ámbár a szituációt eléggé jól leírja. Nagyjából két-két és fél hónappal ezelőtt úgy döntöttem, hogy adok az EVE-nek egy esélyt, a két korábbi 14 napos triálkodás után. Azzal a lendülettel befizettem három hónapra. Ismerem magam, ha már kifizettem, végigjátszom, ha bele is döglök… 😛 Szóval ismét New Edenbe keveredtem, caldari oldalon, szuper. Pár nap alatt letoltam a küldiket, és bőszen bányászgattam a Csákány névre  hallgató jószággal, miközben bújtam a különböző fellelhető forrásokat. Amik sajnos eléggé nehezen érthetőek, mert a metagame gyorsan változik, a játék régi, így nehéz a naprakész infókat kimazsolázni.

De sebaj, annyi lejött, hogy ez egyedül nem megy, így hamar a True Face corpba kerültem. Sajnos számomra nem igazán működött a dolog, lévén a cég nagyrésze Providence és Amarr területen lakott, én Jitán voltam, és valahogy nem éreztem kedved a 0.0-ba költözni. Nem a PvP volt a baj, főleg nem a társaság, hanem az, hogy úgy láttam, a 0.0 élet eléggé kötött. Nomármost a kötelező raididőszakokból a Lichking-Cata-Panda éra óta rohadtul elegem van, így ez annyira nem jöhetett számításba. Nézzük, mi van még,. Aha „Factional Warfare”…okés, ez jónak tűnik. Kishajós PvP, kötetlen izgalmas. Akkor keressünk céget. Az angollal nincs gond, de azért a magyart kevésbé töröm, így errefelé nézelődtem. Így találtam rá a Shirakra. Amikor utána kérdezgettem a corpos csatin, akadt egy-két ember, akiknek ismerős volt a név. A kapott infó summázva valami efféle volt: „Azok betegek. Többet lőttek, mint néhány komplett alliance” Jónak tűnt. Ekkor már túl voltam az első killemen (kilőttem egy vigyázatlan kapszulát meg egy kósza, fegyvertelen reapert) no meg jónéhány pofáraesésen. (többek között 2 vesztett Manticore…)

Így keveredtem a Shirakhoz.
Old Shadowalker volt az első, akivel beszéltünk, elmondta, amit tudni kell az FW-ről, a corpról, meg adott pár anyagot. Ezek a cuccok nem kevés segítséget jelentettek. Hangsúlyozta, hogy a Shirak NEM a kerbírkedésről szól, és milyen igaza lett! Pár napig lógtam a TS-en, aztán, amikor elfogyott a türelmem, néhány skill injektorral felvértezve lecuccoltam Vardba. Az első nap eredménye mindjárt 6 zöld és 6 piros sor a killboardon, viszont a játék hirtelen baromi izgalmas lett! Ellenségek, gyanús elemek mindenütt, néhány szövetséges, akikre azért szintén oda kell figyelni, plex, küldi, blob, miegymás. Rengeteg új infó, és végre megint egy játék, ami leköt.

Ami megfogott, az az, hogy a Shirak – nem túl nagy létszáma ellenére – mennyire hatékony. A srácok tudják, mit csinálnak, és ezt a tudást egyrészt nem tartják meg maguknak, hanem megosztják a kezdőkkel is, másrészt meg a kreativitás tetszik. Jön az ellenség valami új cuccal? – nemsokára ott a válasz rá. Néha olyan érzésem van, hogy egyik-másik veterán jobban tudja, mit fognak a matarok csinálni, mint ők  maguk.
Hamar kiderült, hogy az általam talált infók a megfelelő hajókról, fittekről stb. már eléggé idejétmúltak.Így pl a hajamra kenhetem a rakétás skilleket, meg már a stealth bomberrel sem lehet olyan jól küldizni, mint régebben. Ehelyett most a drónskillek a menők. De ezt abszolút pozitívumnak tartom. Inspiráló olyanok között lenni, akik tudják, mit csinálnak. Ellenben nincs oltás és beszólás, ha kilőnek. Ha valaki bemondja TS-en, hogy küzd valahol, az első, ami elhangzik az a kérdés: „Hol vagy? Megyek.” Szóval lehet számítani a társaságra. Persze, ha az ember “hálót” mond a “web” helyett, azért szívják a vérét egy darabig…
A másik nagy pozitívum, hogy a klasszikus értelembe vett farmolás nem szükségszerű. Lehet plexeket tekergetni, meg küldizni, de a fél-afk/afk nem működik. Üres rendszerben ücsörögsz a plexben, aztán nagyjából két másodperc alatt tele lehet a rendszer idegenekkel. Az idegen pedig errefelé nem szép, a kultúrák merkeli értelemben vett egymás mellett élése nem jellemző. (Megjegyzés: a mechanikában nem tetszik, hogy a plexbe beugró neutralok lövéséért esik a secstatuszom. KOS lett pillanatok alatt.) Szóval intenzív a játék, és az elpukkantani való hajók értékét simán össze lehet szedni a normál játékmenet alatt. Mert a  hajók, azok pukkannak rendesen… De az első sokk után ezt is meg lehet szokni. Persze, ha skill injektorokat/pimpelt fitteket akar farmolni az ember az már más tészta, de ettől még tény, hogy összehasonlíthatatlanul érdekesebb, mint hi-secben fúrkálni, meg anomokat scannelgetni esetleg NPC-t lőni.
Szóval a Shirak legfőbb erényét egyértelműen abban látom, hogy itt a kishajós PvP minden részletét meg lehet ismerni, és magas fokon. Azt már mindenesetre látom, hogy mennyi apró és nagy dolog van, amit még nem ismerek. A jó társaság meg hab a tortán.

Pár számomra emlékezetes momentum az elmúlt hetekből:

Stratios kempel az állomásunknál. Command destroval elugratva, aggro rá, kivarpolás-visszavarp, majd rommá lövés. https://zkillboard.com/kill/ 52898210/
7 fős kis csapatunk mintegy félórás kergetőzés után 8 matart lőtt ki, mire a többi már inkább visszavonulót fújt, és a matar milícia chanelen toboroztak segítséget ellenünk.
Március 27 fekete reggel volt a hollóknak (Raven). Fél óra alatt 3 darab került a killbordomra. Ügyesen tudok killkurvulni, na… 🙂

Lőttünk FW HUB-ot, ezzel elfoglalva egy rendszert
Elfoglaltuk Siseidet, most meg próbáljuk megtartani. Van itt minden. Matar, kalóz, amit akarsz.
Gondolom a veteránoknak ezek mindennapos esetek, de nekem még egyenlőre nem. Ezekben a fightokban egyenlőre még csak asszisztálni tudok zömmel – lévén a skillek olyanok, amilyenek – de ez idővel majd bizton változik. Az viszont már tuti, hogy jó döntés volt ennyire fiatalon is leköltözni FW-be. Pörgős, izgalmas és változatos ez a fajta játékmenet.

PS: Oldnak még egy dologban igaza lett, a „V” gomb nyomogatása pár másodpercenként abszolút rutinná vált.
Wolf Wolfson

Advertisements