április 04

Letöltés címke

Winged Mokeys -Tűzkeresztség

Winged Monkeys krónika [szerző: Wolf Wolfson]

Névtelen, arctalan. Klónteste hamvas, ruganyos, az implantok hegei még enyhén vörösek a halántékán. Szeme – nos, a szeme is fiatal. A tapasztalt, rutinos rókák az óvatos viselkedés mögött látnák, hogy ez nem a rázós esetek és az elszenvedett veszteségek szülte megfontoltság, hanem a friss hús gyanakvása. Múltja lekövethetetlen, tevékenysége nem hagyott mély nyomot Új Éden történelmében, de ez egyáltalán nem érdekli. Csak annyi foglalkoztatja, hogy ne szúrja el. Ez az első melója. W. megbízott benne, amikor kiemelte a bádogváros nyomorából. „Vörös” – mondta neki abban a sötét, félhomályos lebujban, ahol a fiatal munkástanoncok szokták elverni szánalmas fizetésüket sörre meg szintiherbálra – „van tehetséged repülni. De tőlem meg is rohadhatsz ebben a koszfészekben”

Vörös nem akart megrohadni. Nem akart kibernetikus implantokat, amivel gyorsabban és hatékonyabban szerelhette a különböző transzmittereket, miképp a szülei és minden gyerekkori barátja. Repülni akart a csillagok között, mint azok, akik időnként megjelentek a gyártelepeken, mikor a feldolgozandó alapanyagokat hozták, vagy a késztermékeket vitték el. Az ott a végtelen űr, ahol eljuthat bárhová. Itt meg? Ha jól dolgozik, akkor a transzmittereket szerelő üzemből tíz-tizenöt éven belül átkerülhet a vezérlőrendszereket összeállító négy óriásgyár valamelyikébe. Hacsak bele nem pusztul valami plazmarobbanásba vagy a nyomorba. Ezért próbálta ellopni W. űrhajóját, amikor az a bolygón járt. Rajtaveszett, mert W. résen volt. Kegyetlenül megverte, de nem ölte meg – amihez pedig minden joga meglett volna, hisz övé volt a gyártelep, így az ott dolgozó munkások is – hanem elengedte. Aztán meg élete lehetőségét kínálta neki.

Hosszú, intenzív tanulás következett. W. tekintélyes összeget helyezett el a számlájára, így Vöröst korábban elképzelhetetlen luxus vette körül. Jita pezsgő, gigantikus űrállomása milliárdszor érdekesebb hely volt, mint a távoli, csak féregjáraton megközelíthető nevenincs naprendszer gyártóbolygója. Vörös hihetetlen tempóval szívta magába a tudást. A kibernetikus rásegítés mellett természetes intelligenciája és nyitott, érdeklődő személyisége is segítette a tanulást, de így is hosszú-hosszú idő telt el attól a pillanattól kezdve, amikor belépett a Caldari Akadémia falai közé addig, amíg végre a saját kapszulájában lebegve rácsatlakozhatott a hatalmas fekete-ezüst hajótestre. Rácsatlakozott? Nem. Egyé vált vele. Gigászi behemóttá változott, óriási űr-bálnává, aminek a gyomrában, mint megannyi bekebelezett kishal, fregattok, cirkálók sorakoztak, takaros dobozokba pakolva.

A kommunikátor halkan pityegett. Vörös gondolati paranccsal aktiválta a műszert, ami az útvonal koordinátáit tartalmazta, egészen a legutolsó ismert rendszerig. „Onnantól bekísérnek – mondta W. az eligazítás alatt – nem lenne biztonságos kiadni az útvonalat” A fedélzeti számítógép közben feldolgozta az adatokat, majd halvány csíkkal a környezetet megjelenítő képernyőre vetítette az útirányt. Vörös meglepődött. Alig két naprendszer az egész. Nem egészen értette, miért kell ekkora feneket keríteni ennek, de követte W. utasításait. Kiadta a parancsot az állomás elhagyására. A tesztutakat leszámítva most először dokkolt ki úgy, hogy százmilliókat érő árut rejtett a behemót raktere. Szinte azonnal kiadta az ugrási parancsot a jó előre beállított pontra. Az ezüst – fekete hajótest megremegett, ahogy a hiperhajtóművek felbőgtek. Az Impel osztályú szállító szemvillanás alatt maga mögött hagyta az állomást, hogy szinte azonnal le is lassítson. Vörös késlekedés nélkül a megadott ugrókapu felé fordította a hajót, közben aktiválta az álcázóberendezést és a szubfény-hiperhajtóművet, köznapi nevén a mwd-t. A behemót eltűnt a kíváncsi szemek elől, hogy néhány másodperccel később már ugrósebességre gyorsítva bukkanjon fel ismét. A kapunál nyugalom fogadta, ahogy a másik oldalon is. Ennek ellenére pontosan a kiképzés szerint járt el. Megközelítés-álcázás-mwd-ugrás. Pár perc múlva megérkezett a célzónába. A hatalmas féregjárat úgy örvénylett előtte, mintha a pokol bejárata lenne valami amarr mesében. A hajó, aminek a koordinátáira ugrott, már nem volt ott, az örvény túloldalán várta.

  • Gyere – szólalt meg az ismeretlen hang. Solt Novadios, így hívták az arctalan hang gazdáját. Vörös nagy levegőt vett volna, ha nem egy folyadékokkal teli tartályban lebeg éppen. Így csak a stresszhormon szintet szabályozó berendezéseket kapcsolta egy állásnyival feljebb. – Ugorj át, és tartsd az álcázást.

Vörös így tett. A valóság ezer darabra esett körülötte, hogy aztán ismét összeálljon. De ez a naprendszer már nem az ismert űrben volt.

  • Tisztának tűnik, de légy óvatos! Ugorhatsz rám. – jött ismét az utasítás. Vörös útnak indította az Impelt, az pedig hamarosan egy új örvény peremén esett ki a hipersebességből.

  • Ez már a célrendszer bejárata? – kérdezte.

  • Igen. De ott is vigyázz! – felelt a kísérője. – Ugrok, gyere utánam.

Vörös ugrott. A túloldalra érkezve egy állomást látott a műszerek kijelzőin. Kissé megkönnyebbült, de azért rutinszerűen zongorázta végig a tennivalókat. Irányba állás – álcázás – mwd. Solt riadója ekkor robbant be a kommunikátorba.

  • Saber a lyukon. Ismétlem, saber a lyukon. Jönnek a társai is!

Ekkor már Vörös is látta. A műszerek jelezték, hogy az ellenséges pilóta befogni készül az Impelt, de a rutinszerűen aktivált álcázó ezt megakadályozta. Balszerencséjére – vagy a másik pilóta ügyessége miatt? – a saber pár másodperccel később olyan közel repült el a hajótesthez, hogy az optikai álca nem tudta megakadályozni az észlelést.

A hibaüzenet émelyítő közönnyel csippant. „A hiperhajtómű működése leállt” – közölte a szenvtelen hang. – Hajtóművekre kalibrált zavaróberendezés, rövid hatótávú, fejlesztett kivitel – konstatálta Vörös. A kiképzésen tanult száraz információ hirtelen a világ legfontosabb tudnivalójává lépett elő itt, a hideg semmi közepén. Testét elöntötte az adrenalin, ahogy az első sorozat végigvágott a hajó oldalán. Nem volt idő késlekedni, mert a féregjárat dörgése jelezte, hogy a saber nincs egyedül. Solt közben deaktiválta az álcáját, és megtámadta az agresszort, miközben jelentette a helyzetet. A Szárnyas Majmok csatornáján egyre több hang szólalt meg, gyors, feszült hangok. Mindegyik ide tartott. A saber kidobta a „bubit” azt az idősebb, sokat látott szállító-pilóták által méltán rettegett mezőgenerátort, ami megakadályozza a menekülést. Vörös csúcsra járatta a hajtóműveket, hogy minél előbb kievickéljen a halálos gömbből. Mögötte egyre-másra estek ki a hiperűrből a Szárnyas Majmok felfegyverzett hajói, de az ellenség is megjelent a féregjáratban. Vörös kiért a gömbből, viszont az ellenség elfogója még mindig blokkolta meghajtó rendszereit, így aktiválta az ECM – zavarót. Az elektromágneses kisülés megzavarta a környező hajók rendszereit, és a saber szem elől tévesztette az impelt. Vörös kétségbeesett gyorsasággal indította el hiperhajtóművet. A hatalmas hajótest felbőgött, megrázkódott a hirtelen és erőteljes gyorsulástól. Mire az ellenség elfogó műszerei újrakalibrálhatták volna magukat, Vöröst már körbeölelte a fénysebesség feletti utazás biztonságos köde, hogy egy pillanattal később ott tornyosuljon előtte a végtelenben lebegő űrbázis sziluettje. A biztonság szigete. Keze remegése lassan alábbhagyott, miközben az Impel kecses méltósággal beúszott a gigantikus hangárba. Az áru leszállítva, az első feladat teljesítve.

W. elégedett lesz vele.

Wolf Wolfson

A Winged Monkeys krónikák játékbeli események irodalmi adaptációi. Fő céljuk a szórakoztatás és a WIMO-ban uralkodó játékhangulat visszaadása.

WIMO Killboard

Kérdésed van? A WIMO Discordon felteheted.

Advertisements